Euroring délután, augusztus 16.

A második futamot szeretem a legjobban. Az első még annyira szokatlan és fárasztó, hogy ha az élvezetet és a hátrányokat kivonnánk egymásból, épphogy csak pozitív eredményt kapnánk. Viszont a második, aztán a harmadik fél óra annyira izgalmas, hogy - mint a szexben az előjátéknál - az első körökben csak arra gondolok, hogy mi is az, amire felkészülök.

Tegnap ismét sikerült kijutnom az Euroringre, ezúttal teljesen egyedül. Mármint egy ismerős sem volt ott, nem jött velem. egyedül Árpi, Kenyérék szomszédja ment két futamot 16:00 és 17:00-kor kezdődően. Az első után annyira eltűnt, hogy azt hittem, elesett és azért nincs ott a boxutcában, de végül is megnyugtatott a sportbíró, hogy csak egyvalaki esett és ő is felállt és továbbment. Nem ő volt az. A felesége és kislánya érkezett meg autóval, akit a parkolóban fogadott. Mosolygós asszony, kacagó baba, motoros apuka. Szép család, én is ilyet képzelek el magamnak. Egyébként az esést láttam is, ezüst színű VFR volt. Nem is nevezném esésnek, mert a motor már állóhelyzetben dőlt fel. A srác kicsit eltávolodott az aszfalt fekete felgumizódott részétől, majd valószínűleg megijedt attól, hogy ez a rész csúszósnak néz ki és kiment a fűre. Ott meg is állt, de sajnos valami oknál fogva felborult. Talán gödörbe lépett, vagy nem is tudom, magát a borulást már nem láttam, a kisodródást is csak fél szemmel, mert a motorom térdkoptatóig lett döntve abban a kanyarban. A motornak nem lett nagy baja, a bal idom lett kissé karcos a kavicságyba süllyedő bukógomba miatt, de talán egy mosás, majd 5 méterről hunyorgás annyira eltünteti a sérülést, hogy észre sem veszi a szemlélő.

Szóval az előjáték utáni rész. A motoros elkezd öltözködni, beindítja a paripát, gondosan felveszi a kesztyűt apró rést hagyva a kabát ujjának cipzára és a kesztyű szoknyája között, hogy a levegő áramlása ne engedje túlhevülni a karját. Minden előkészület azért történik, hogy ember és gép összhangban legyen. A térdkoptatót pontosan a térdére igazítja, majd a műszerfalat figyelve várja a bűvös 60 fokos vízhőmérséklet elérését. Nem sok időbe telik, hiszen a gép csak fél órát hűlt az előző menet óta. A sportmotor enyhén csattanva veszi az első sebességet, kigurul a boxutcából. A pilóta óvatosan figyeli a pályáról érkezőket, majd amint látja, hogy szabad az út, éppen elég gázadással pakolja fölfelé a sebességeket. Az első jobb-bal kanyart óvatosan, majd egyre bátrabban döntve kűzd a gravitáció, a centrifugális erő és az egyéb fizika által előírt természeti törvények kijátszásáért. Az első kör után érzi az eddig olyan lassan előcsalogatható maximális tapadást, aminek inspiráló hatására a kanyarok kivezetőiből már a második harmadban koppanásig húzza a gázmarkolatot. Az igazi szabadság itt kezdődik. Nem motoros aggyal elképzelhetetlen, hogy az amúgy is furcsán ledöntött motor 120 lóerőt adjon át az aszfaltnak és ezáltal az apró egyenetlenségek fölött az első kerék el-elhagyja az életet jelentő utat. Pedig így történik, a fordulatszám növekedésével pedig jön a következő sebesség, majd kanyar előtt gázfröccs és visszaváltás, a motor ledöntése, fokozatosan gyengülő fékerő, amit a kanyar közepén stabilizáló gáz vált fel. Ezzel egyidejűleg kisimul a kanyar, a lovas fejében már a következő és a kettővel arrébb lévő kanyar jár. De ahhoz, hogy azokat minél hamarabb elérje, a gázt teljesen elcsavarja. Igen, az első villa kinyúlik, a rugó-előfeszítés pedig nem engedi, hogy az első kerék elveszítse a tapadást. A teljesítménnyel viszont nem lehet hadakozni: az aszfalt apró egyenetlenségei el-ellökik az első kereket maguktól. Jön a következő kanyar, jól meg kell fontolni, hogy mikor kezd fékezni. Ha túl korán, beesik az ideális ívből a pálya belső felére, ha túl későn, talán nem tud (vagy nem mer) akkorát dönteni, hogy bevehesse a kanyart. Itt minden tervezés és döntés kérdése. Ha jól sikerül, övé az egész világ. Ha nem, mehet haza összekarcolt motorral.

Néhány ilyen kör és máris csúcsot döntöttem. Sajnos nem pályacsúcsot, csak a sajátomat. Fél nap játékkal kerek egy másodpercet faragtam az időmből, ami így 1:32 lett. Nem is rossz egy “túramotortól”, ugye?