1 minute read

Még nem is volt időm bejelenteni itt a blogomban, hogy Euroringes köridőm 1:28 lett. Június 24-én tartottam egy hétvégét a jó idő örömére. Mivel ez hétköznap volt, kb 6-an voltunk a pályán. Egy órát vettem, de maradt még egy régebbi esős időből kártyám, tehát három etapot mehettem. Az egyik ebből viszont kerek egy órásra sikerült, mert a pályabíró elfelejtette leinteni a második félórámat. Akkor nagyon elfáradtam már, így szinte örültem is, hogy vége lett.

Röviden: egy R1-essel (talán 2002-2003-as széria) meccseltem jókat. Utolérni tudtuk egymást, de megelőzni már nem, tehát kb egy szinten vagyunk. Észre sem vettem, de ahogy mentem utána, bizonyos kanyarokat jobb íven vett, mint én, helyenként viszont utolértem, de nem volt akkora a sebességkülönbség, hogy biztonságosan megelőzzem. Bukást pedig nem akartam megkockáztatni.

Az első sárga vonalon nyomom meg a LAP gombot, egészen 1:30-ig nem is figyeltem, hogy mennyit mentem. Aztán abban a bizonyos egy órás félórában sikerült alámenni egy másodperccel. Meglepődtem, mert az eső miatt nem sokat tudtam motorozni az utóbbi egy hónapban, ezért még jobban elkezdtem figyelni a helyes ívekre és próbáltam lekövetni azokat az íveket, amiket Andrásnál jónak láttam. A vége 1:28 lett. Most éreztem először, hogy még pár másodpercet tudnék javítani több gyakorlással és egy új gumival. Ha követted a motoros bejegyzéseimet, nyilván tudsz róla, hogy a Supercorsa nagyon kopik. Nos most érkezett el oda, hogy a tapadás rovására megy a kopás. A bosszantó az, hogy a közepén még látszik a színes csík, amit ráfestettek, a szélein a kigyorsítások miatt pedig teljesen le van radírozva.

Updated:

Comments